Volt egy menyasszony az étteremben, aki nagyon ideges volt már a ruhája miatt

Szerintem nagyon jó dolog étterembe járni, aki szokott járni, az megérti, hogy miért mondom ezt. Egy hosszú nap után olyan jó érzés beülni egy étterembe a párommal, vagy akár a barátaimmal. Nem kell azzal törődnöm, hogy munka után bevásároljak, megfőzzek és utána még el is mosogassak. Persze ez más élethelyzetben is ugyanúgy igaz, ez csak egy példa. Kicsit lehet ilyenkor lazítani és élvezni, hogy az ember csak ül és nyugodtan megeheti a finom ételt, amit rendelt, anélkül, hogy utána még száj húzva el kelljen mosogatnia, hogy ne bűzölögjön ott órákig. Mondjuk, nekem azzal szokott ilyenkor problémám adódni, hogy tele hassal még valahogy haza kell jutni, pedig olyan jó lenne olyankor ledőlni a kanapéra és csak úgy lenni. Mindenesetre imádom az éttermeket, számos étteremben jártam már a városban, meg is vannak a kedvenc helyeim, ahova szívesen visszatérek bármikor.

Egyszer elmentem a párommal az egyik kedvenc éttermünkbe, azt hiszem, hogy akkor is pont munka után mentünk. Az egyik asztalnál ült egy hölgy három barátnőjével. Éppen egy újságot lapozgattak nagy hévvel a vacsora közben, de nem láttam az újság címoldalát, így nem tudtam egy ideig, hogy mit nézegethetnek olyan elvakultan. Aztán meghallottam, hogy miről beszélgetnek. Miután más a második üveg bort nyitották meg, kicsit hangosabbak is lettek, így hallottam meg, hogy miről beszélnek. Aztán már megláttam az újság borítóját is. A menyasszonynak ruha kell, gondoltam magamban, és valószínűleg a hölgyemény lehetett a menyasszony, aki kezdett már kicsit ideges lenni, hogy nem talál olyan ruhát, amilyet szeretne.

Ahogy beszélgettek, az derült ki számomra, hogy még ő sem nagyon tudja, hogy milyen ruhát keres, egyszerűen csak mindenre húzza a száját és semmi nem tetszik neki. Valószínűleg a barátnői eléggé unták már ezt a drámát, mert már egy idő után inkább a tányérjukban babrálták az ételt és már nagyon nem tudtak mit hozzáfűzni a témához. Végül is abban maradtak, hogy egyik nap majd elmennek egy másik üzletbe, ahol valószínűleg ismét egy fél napot fognak eltölteni, hogy a hölgyemény felpróbálja az összes ruhát, amit az üzletben találnak.

A párom jót mosolygott rajtuk, én viszont nem tudtam, hova tenni a dolgot. Hiszen, ha még nincs is fogalma arról, hogy milyen ruhát szeretne, akkor hogyan várja el magától, hogy megtalálja azt, ami neki a legmegfelelőbb? Aztán mondtam is a páromnak, hogy én biztos, hogy nem csinálnék ebből ekkora cirkuszt. Először megpróbálnám kitalálni és megbeszélni a hozzátartozóimmal, hogy szerintük és szerintem milyen ruha lenne az, amit ezen a jeles eseményen hordanom kellene. És, ha már van róla valami fogalmam, akkor megyek el az üzletekbe ruhákat próbálgatni. Vagy, ha annyira nincs semmi ötletem, akkor elmegyek és felmérem a terepet és abból próbálok ihletet meríteni.

Azt sosem értettem, aki ennyire rágörcsöl a dologra és az egész esküvő szervezést úgy fogja fel, mintha valami borzalmas kötelesség lenne, amihez csak stresszesen és idegesen lehet hozzáállni. Olyat is hallottam már, hogy a párok az esküvő szervezés alatt úgy összevesztek, hogy aztán napokig nem szóltak egymáshoz. Vagy éppenséggel még az esküvőt is lefújták, annyira durván összevesztek. Nem is érte, hogy min lehet ilyenkor ennyire összeveszni. Hiszen ez a nap kettőtökről kell, hogy szóljon, mindennek úgy kellene lennie, ahogy ti szeretnétek, és éppen ezért ti szervezitek meg magatoknak úgy, hogy nektek jó legyen.

Illetve azt is észrevettem már, hogy az esküvő telik olyan stresszesen nekik, hogy még a nagynapot sem tudják rendesen kiélvezni. Pedig itt nem arról van szó, hogy állandóan idegeskedni kell, és folyton talpon kell lenni és ellenőrizgetni mindent és mindenkit. Én biztos, hogy ha már ott tartanék, akkor nem idegeskedném ennyire túl a dolgot. Nyílván én is nagyon izgatott lennék még a szervezés közben is, meg hát természetesen az esküvőn is, de azt nem akarnám soha, hogy az idegeskedés tegye tönkre azt a napot, ami az egyik legmeghatározóbb az életemben.