Szeretem a munkám, de most már tényleg fogorvoshoz kéne mennem!

Nem tudom, lehet-e ilyet mondani, de nekem van a legjobb munkahelyem a világon. Közhelyesen hangzik? Szerintem is, pedig tényleg így van. Minden percét élvezem az ittlétnek, annak ellenére, hogy marhára el vagyok már fáradva és kicsit dühös is vagyok.

Hogy miért?

Már hetek óta nem volt szabadnapom, mert egy kollégám komolyan megbetegedett, és nincs, aki helyettesítse. Nem rá haragszom természetesen, csak a szituációra, hiszen nem tehet róla, hogy beteg lett, de sajnos, mivel a vendéglátósok többsége külföldön űzi az ipart, hozzánk meg a dilettánsokból a lelkesebb fajtát sem igazán akarja felvenni a főnök még egy időre helyettesíteni sem, kénytelen vagyok én dupla műszakokat lenyomni. Nem feltétlenül jelent ez problémát, hiszen mint mondtam, nagyon jó helyem van és szeretek itt lenni. Ráadásul anyagilag is bőven megéri nekem a dolog, hiszen a fizum az égbe szökött, amióta csak azért megyek el innen, hogy aludjak néhány órát és aztán visszajöhessek, és mivel időm sincs elkölteni a pénzem, szépen gyarapszik a bankszámlám, de vannak olyan elfoglaltságaim, amik időhöz vannak kötve és nagyon fontos lenne rajtuk megjelennem. Ilyen például az időközi fogászati kontrolom. Bután hangzik, hogy az a bajom, hogy nem tudok fogorvoshoz menni, de nekem ez tényleg nem elhanyagolható jelentőségű feladat. Pár évvel ezelőtt belekeveredtem egy balhéba és nem akarnám részletezni, de a lényeg, hogy néhány foggal kevesebb volt a számban, mikor reggel felébredtem. Sokáig nem zavart a dolog, valahogy megbarátkoztam vele egy idő után és az evéshez is hozzá lehet szokni így, de mivel a vendéglátásban dolgozom, ráadásul felszolgálóként, aki folyton a kirakatban van, egyfolytában beszélnem és vigyorognom kell a vendégeknek, így fontos a kinézet, az igényes megjelenés. Nekem pedig az elsők között is volt néhány hiányzó fogam, így nem nyújtottam túl szívderítő látványt.

Egy idő után mikor már nagyon utam, hogy folyton mindenki felemlegeti a hiányos fogsorom, és az önbizalmam is jelentős mértékben kezdett emiatt csökkenni, elmentem, hogy én most azonnal megcsináltatom a fogaimat. Sokáig keresgéltem, heteket szántam a projektre, de találtam a neten egy jó orvost, aki nagyon ügyesen elmagyarázta nekem, hogyan is kellene rendbe tenni a dolgokat a számban. Először megijedtem mikor belevágtam, mert azt hittem, hogy olyan gagyi ki-be veszegetős lesz, mint a nagyimnak, aztán kiderült, hogy már milliónál is több formája van annak, hogy az ember fogait kipótolják, csak a pénztárca vastagsága szab határt. Jól át is beszéltük a dokimmal, hogy mi a fog implantátum menete, elmondta, hogy ez teljesen természetes hatást tud kelteni, főleg, ha olyan anyagot választok, ami minőségibb. Nagyon tetszett az ötlet, lévén fiatal vagyok, nem nagyon örültem volna egy klasszikus értelemben vett protkónak. Viszont, a végére, mikor kitaláltuk együtt, hogy mi lenne a legjobb és legszebb megoldás, már olyan szinten elszállt az ár, hogy rájöttem, nekem ehhez még nagyon sok pénzt kell gyűjtenem. Mivel nagyon jó fej volt a doki, adott néhány jó tippet. Pl.: jó vendéglátóshoz híven én is bagóztam, de erről jó hamar lebeszélt az orvos. Elmondta, hogy a dohányzás olyan gyulladt környezetet biztosít a számban, hogy ha meg is csinálja a jó drága fogsoromat, nem is biztos, hogy megmarad. Szóval minél hamarabb szokjak le a cigiről és az árát tegyem félre, így legalább értelmes helyre megy el a pénzem. Végül is igazat adtam neki. Így szoktam én le a bagóról, de kiszámoltam, hogy ha a napi cigi pénzemből akarom összegyűjteni a fogamra valót, akkor pont nyugdíjba megyek, mire meglesz, és most már hogy tudtam, milyen lehetőségek vannak, a régi fajtát semmiképpen nem akartam, ezért ki kellett találnom valamit. Akkoriban még egy török büfében dolgoztam, nem volt túl magas a fizu, de ahhoz nem volt bátorságom, hogy elmenjek egy jobb étterembe egy interjúra. Hiába tudom magamról, hogy jó szakember vagyok, nagyon féltem, hogy a fogatlanságom miatt azonnal hazaküldenek, ha jelentkezem. Nem volt hát mit tenni, elmentem és kölcsön kértem a szüleimtől. Na, ez az, amiről azt gondoltam, hogy sosem fogom megtenni, de nekem nagyon kellett a fog és úgy voltam vele, ha ellövöm, hogy a cigiről is leszoktam emiatt, ráadásul az egészségemre kell a pénz, csak nem mondanak nemet. Illetve befektetésnek is vehetjük a dolgot, mert ha rendben lesznek a fogaim, biztosan elmegyek egy jobb helyre dolgozni, és ott nyilván jobban is fogok keresni. Nagy nehezen összeraktam egy monológot és el is mentem a szüleimhez, hogy prezentáljam. Az apám büszke ember, és mindig következetesen nevelt engem és az öcsémet, ráadásul mivel fiúk vagyunk, arra tanított, hogy álljunk meg egyedül a lábunkon, így féltem attól, hogy elhajt. Nagyon meglepődtem, mikor ő volt az, aki könnyebben rábólintott a dologra. Azt mondta, egy férfinek azt is meg kell tapasztalnia, milyen felelősség tartozni, én inkább neki tartozzak, mint egy banknak, mert ő szigorúbba kéri számon. Na kösz.

Megszereztem hát a pénzt és megcsináltattam a fogaimat, úgy, ahogyan szerettem volna, implantátumokkal. Jól el is adósodtam vele együtt, de mivel tényleg, de tényleg marha jól néztem ki a kezelések végére, és ezzel egyetemben a magabisztosságom is szépen helyre állt, elmentem egy állásinterjúra egy nagyon jól menő étterembe, és sikerült felvételt nyernem szinte azonnal, nyilván sokkal jobb fizetésért. Itt dolgozom most is, ráadásul duplaműszakban ugye, hiszen nem találunk embert. De nekem fontos lenne kontrolra mennem, mert mire kifizetem apámnak a fogam árát, amit természetesen tisztességesen törlesztgetek azóta is minden hónapban, addigra tönkre megy az összes, ha nem tartjuk karban. A száj higiéniás szakember annyira jó tanácsokat szokott adni, hogy hogyan pucoljam a fogam. És a doki is, már úgy a szívemhez nőtt, hogy szinte hiányzik. De persze a legfontosabb, hogy ne menjen kárba a befektetésem.