Régi baráttól üzenet, és az ausztriai munka

Katival régen jóban voltunk, aztán ahogyan az idő telt, mi is úgy cow-776730_640távolodtunk el egymástól. Nem is a barátságunkkal volt gond, hanem  is másik iskolába ment, és én is, és egyszerűen új barátok jöttek, új ingerek értek bennünket.

Hosszú évekig nem is beszéltünk egymással. Időközben én férjhez mentem, és el is költöztem a városból. Miután nem a szomszéd faluba mentem lakni, így aki szoros baráti kapcsolatban volt velem, azok megmaradtak, aki viszont nem, ők lemorzsolódtak. Eleinte szokatlan volt, de aztán én magam is rájöttem, hogy nincs is ebben semmi szokatlan, hiszen egyszer mindenki felnő, és megváltozik, más dolgok fogják érdekelni. Vannak barátságok, amik megmaradnak, és vannak, amik nem.

 

A baráti kapcsolatok

Van egy nagyon régi ismerősöm, rá mindig is irigykedtem. Nem a külseje, vagy az anyagi helyzetük, vagy bármi átlagos miatt, hanem a barátságára. Hogy miért voltam az? Egészen egyszerű a válasz… Mi, amikor megismerkedtünk, már középiskolások voltunk. Talán az egyik iskolai rendezvényen ismerkedtünk meg, ha jól emlékszem, és derült ki, hogy közös az érdeklődési körünk. Néha még egy szórakozóhelyre is jártunk. Na a lényege, hogy neki volt egy jó barátnője. Már óvodás korukban is ugyan abba a csoportba jártak, majd általánosban, és középiskolában is. Ennyi idő együtt, vagy megerősít egy kapcsolatot, vagy szétrombol. Az övékét természetesen megerősítette, annyira, hogy elválaszthatatlanok lettek. Még ma is barátok, ezt látom, hiszen a közösségi portálon folyton látom a közös képeket. Persze mára mindegyiknek van párja, de vannak közös nyaralások, és szerintem a férjeknek is kedvelniük kell egymást, hiszen igen csak sok időt tölthetnek együtt.

Kati is valami hasonló volt nekem, csak aztán megszakadt a kapcsolat, a miénk már nem élte túl a középiskolai külön utakat. Persze harag nem volt egyikünkben sem.

Néha össze szoktam futni az anyukájával, ha haza látogatunk, hiszen csak egy utcával lejjebb laknak az én szüleimtől. Mindig megkérdezi, hogy hogyan vagyunk, és hogy minden rendben van e, főleg, amióta látott babakocsit tolni…de erről majd később mesélek.

Ha van időm, mindig beszélgetek vele egy kicsit, és mindig megkérdezem, hogy mi van a régi baráttal. Kati azóta is Ausztriában dolgozik. Évekkel ezelőtt elvállalt egy ausztriai munka lehetőséget, és azóta is kint van. Persze az anyukája sokszor mondja, hogy milyen messze van, tudja, hogy jó helye van, de csak reméli, ha egyszer eljön az ideje, akkor majd hazajön, hiszen nem szeretne távoli nagymama lenni.

Váratlan üzenet

Egyik nap volt egy kis időm, így felmentem az internetre nézelődni, valami jó kacsahúsos receptet kerestem. Ha már gép előtt voltam, akkor benéztem az egyik közösségi oldalra is. Meglepődésemre, egy levél várt rám Katitól, aki éppen gratulált az egyik közös fotónkhoz a 2 hónapos kislányommal. Gondolom az édesanyja említette neki, hogy találkoztunk lent, mikor én éppen a délutáni sétán voltam kint Kittivel. Volt pár levélváltásunk, igazából örültem a levelének. Elmesélte ő is, hogy milyen kint, és hogy milyen az élet, mit szeretne, és hogy azért nem szeretne örökre kint maradni. Még írtam is neki, hogy ennek biztosan örülne az édesanyja, ha most ezt látná, hiszen amióta Kittit látta, azóta eszébe van az, hogy neki is milyen jó lenne már, ha unokázhatna, de így ilyen messziről, hogyan?.

Szoros már nem lesz a kapcsolatunk, de ha úgy van, néha van egy két levélváltás, hogy ki hogy van, és kivel mi történt. Nekem nem lesz már óvodai barátnőm, az igaz, aki végig kísér az életemen, de azért nem panaszkodhatom, hiszen rengeteg igazi barátom van, akik körbevesznek.