Magánnyomozók – TV vs. valóság

Nemrég apukámmal ebédeltem egy kellemes kis vendéglőben, a városban. Mostanában a sok munka miatt nem igazán volt időnk összefutni, így nagyon örültem, amikor tegnap felhívott, hogy találkozzunk, esetleg ebédeljünk együtt. Ő ajánlotta az éttermet, mert pár hete volt itt egy munkamegbeszélése, és a meló is bejött neki, meg az étterem is.

A kettő közül pedig a munka még érdekesebb, ugyan is, forgatókönyv író lévén, apukám bekerült a Magánnyomozók című új tv-s sorozat írói csapatába, így ő is alakíthatja a történéseket. Ahhoz képest, hogy amúgy mind a kettőnknek sietnie kellett volna, mert a délután többi részében dolgunk volt, amik nem tűrtek halasztást, jó két órát töltöttünk az ebéddel és az új munkája és annak témájának kivesézésével.

Ugyan is ez a magánnyomozó téma szerintem igazán nem hétköznapi, sőt. Én még nem találkoztam senkivel, aki felbérelt volna magán kopókat, hogy derítsenek fényt erre meg arra. Csak filmekben láttam ilyet, és akkor sem tűnt túlságosan életszerűnek a dolog. Az ember el is felejti, hogy vannak magánnyomozók, annyira nem a mindennapi életünk rész ez a fajta hivatás. Pedig ez is hivatás, ráadásul fontos is. Hiszen a rendőrséget nem állíthatjuk rá az adott személyre, hogy derítse ki róla, amit épp akarunk (ha ugye nem bűncselekményről van szó, és hát például egy megcsalás még nem büntetőjogi eset). Mondjuk ez így is van rendjén, hiszen egy nyomozót, ha széles körben ismernek, annak szinte ugrott az állása, mert hát a munkája legfőbb eleme, hogy észrevétlenül megfigyel, ismerten ezt meg ugye nem lehet.

Erről jut eszembe, azért a magánnyomozók és munkájuk nem csak filmekben vannak megénekelve, ha a krimi irodalom nagy alakjaira gondolunk, ők is jórészt magánnyomozóként tevékenykedtek, gondolok itt Sir Arthur Conan-Doyle Sherlock Holmes-ára, vagy Agatha Christie híres nyomozójára, Poirot-ra. Persze az ő kalandjaikból is rengeteg filmes feldolgozás készült, de a nagy sztorik alapjai a könyvek.

Na de kissé elkalandoztam. Ott tartottam, hogy apával ebédeltünk és az új melójáról dumáltunk. Szerinte is izgi egy magánnyomozó iroda eseteiről szóló sorozatba történeteket kitalálni, érdekes kihívás. Meg is beszéltük, hogy majd együtt ötletelünk, hogy minél fordulatosabb sztorik kerekedjenek ki a végére.

Persze a való életben nincs megírt sztori, ott az élet diktálja a tempót és a csavarokat. Ahhoz, hogy minél hitelesebb részek születhessenek, kutatómunkába kezdtünk apával, hogy képet kapjunk arról, hogyan is történik ez a magánnyomozás igazából. Legfőbb kérdés, hogy mennyi az annyi, hogy milyen ügyfélkör számára megfizethető a dolog. Be is írtam a telefonom keresőjébe, hogy magánnyomozó iroda árak, és rögtön kidobta az oldalt, ahol meglepő módon nem találtunk csillagászati árakat, korrekt pénzt kérnek a munkáért, ami valljuk be, biztos nem könnyű. Olvasni az apró jelekből, használni a lehallgató készülékeket és úgy követni valakit fél napon át, hogy az illető ne vegye észre… hát, igazi kaméleonnak kell lenni.

Ahogy néztük, egy ilyen iroda több féle ügyet vállal, nincs külön specializáció, vállalnak hűtlenségtől kezdve vagyonkutatáson át bizonyítékok beszerzéséig mindent. Az ár természetesen a munka és a felhasznált eszközök mennyiségétől függ.

Összességében, amennyire bele tudtuk ásni magunkat, igazán izgalmasnak tűnik ez a fajta hivatás. Nem kétlem, hogy a rendőrségen nyomozónak lenni is legalább ennyire izgalmas lehet, de a magánnyomozásban van valami kötetlenebb. Szerencsére nem mérhetetlenül drága szolgáltatás, így a legkülönbözőbb ügyeket találhatjuk ki apával, nem kell csak a gazdag férfiak feleségük/céges partnerük után nyomozós történeteket kitalálni, a határ a csillagos ég. Már nagyon várom, hogy még többet megtudjak erről a szakmáról.

Az ebéd befejezése után, még sokáig kattogott az agyam ezen a témán. Este, amikor haza értem, még jól átbeszéltük a dolgot a barátommal. Mesélte, hogy a munkahelyén van egy olyan fickó, aki már fogadott fel magánnyomozót, és jók a tapasztalatai ezzel kapcsolatban. Még jó, hogy nemsokára lesz egy céges rendezvény, ahol tudok majd erről kérdezni tőle, mert egy személyes sztori még is csak teljesebb képet ad.