Legszebb öröm a káröröm

Étteremben sok dolog van, amit nem illik. Például nem illik ételről beszélni. Legalábbis nekem ezt tanították, mikor kicsi voltam. De nem illik többek között hangosan beszélgetni sem, vagy csettintgetni a pincérnek. Szóval röviden, összefoglalva: ne viselkedj úgy, mint egy utolsó tapló. Bírd ki, hogy egy óráig emberek között vagy, és civilizáltan kell viselkedj.

Épp ezért mindig árgus szemmel figyelem, amikor valaki így viselkedik egy étteremben. Magam is dolgoztam fiatalabb koromban pincérként, ilyen nyári diákmunkaként, és szinte agybajt kaptam a vendégektől.

De talán annál is van illetlenebb, hogy a pincérrel vagy bunkó. Ha azzal vagy, akivel éppen ebédelni mész.

sony xperia kijelző csereMúltkor ugyanis egy nagy családi összejövetelt tartottunk, ahová olyan távoli rokonokat is meghívtunk, akik között volt olyan, akit életemben először láttam. Voltunk vagy tizenöten, le is foglaltuk a legnagyobb termet a helyi étteremben. Miután mindenki összecsókolózott, üdvözöltük egymást hamis, egyáltalán nem őszinte mosolyokkal, helyet foglaltunk és rendeltünk. És arra lettem figyelmes, hogy egy srác – távoli unokatestvérem –, aki a barátnőjét is magával hozta, egész végig a telefonját nyomkodja, és szemmel láthatóan nagyon unja ezt az egész társaságot. Noha érzéseivel tudtam azonosulni, mivel én is a hátam közepére kívántam egy ilyen összejövetelt, ahol mindenki csak jópofizik, annyi azért volt bennem, hogy kibírjam, és úgy tegyek, mintha élvezném.

Az viszont rettentően bosszantott, hogy még úgyis a telefonját nyomkodta, hogy mellette ült a barátnője. Ennél kevés illetlenebb dolgot tudok azért elképzelni, de a srác igyekezett kimaxolni ezt.

Legszebb öröm a káröröm, nem tudom hogyan, mert sajnos épp nem oda néztem, de csak egy csattanásra lettünk figyelmesek. Odakaptuk a fejünk, a srác pedig épp a földről markolta fel a bepókhálósodott képernyőjű Sonyját.

Ami azt illeti, jót tett neki, mert olyan tíz perc után abbahagyta a sopánkodást, zsebébe csúsztatta, és beszállt a közösségi életbe. Még a végére az is kiderült, hogy egy egyébként okos és szimpatikus srácról van szó, aki így, a telefon bűvös ereje nélkül már képes volt megmutatni valódi énjét is.

Emiatt sajnáltam meg aztán, és mentem oda végül, az ebéd után, mert eszembe jutott, hogy az egyik haveromnak is pont múltkor volt hasonló problémája, és facebookon megvolt még a beszélgetés, ahol agyba-főbe dicsérte a szervizt, ahol a telefonját javíttatta.

Odamentem, és elmondtam neki, hogy ezen a helyen a honlap alapján foglalkoznak Sony xperia kijelző cserével, és hogy mindenképp oda  vigye, mert tudom, hogy gyorsan és jó áron dolgoznak. Ráadásul, ahogy elnéztem, nem volt túl súlyos a hiba, és úgy tudom, ilyenkor az ár is alacsonyabban alakul.

Otthon még azért ránéztem, hogy a Sony xperia kijelző csere hátha olcsóbb máshol, de nem nagyon találtam ennél jobb áron, úgyhogy még egyszer írtam neki, hogy próbálja ki ott.

Kiderült, hogy már addigra megrendelte a futárt, aki elviszi a telefonját, és a javítás után vissza is hozza házhoz, mert ennél a cégnél ilyen opció is van.

Összességében tehát jól alakult ez az összejövetel, és ismét bebizonyosodott, amit mindig is hittem, hogy ha csak egy óráig is mellőzzük a telefonunkat, már sokkal aktívabban részt tudunk venni a társas érintkezésekben. Tegyük félre őket, de komolyan! Ne legyünk zombik.