Étteremben jártam, konyhabútort láttam

A minap a kollégámmal ebédszünetben elmentünk egy most nyílt étterembe, ami a munkahelyünk közelében van. Beérve azonnal kedves fogadtatásban részesültünk, mindenki mosolygós volt, készségesek voltak velünk és mindenkivel. Szerettünk volna valami lazább ebédet enni, mert reggelire nehéz ételt ettünk. Az étlapon volt is bőven választék, így mindketten csirkesalátát kértünk, szósszal és narancslével.

Az étel nagyon ízletes volt és mivel mi is a vendéglátásban dolgozunk, csak háttérmunkásként, érdekelt minket a konyha felszereltsége. A mi feladatunk, hogy a mi cégünket megbízott éttermeknek, illetve mindenféle vendéglátó ipari egységnek, kompletten felszereljük az éttermi és a konyhai helyét. Több variációt kapnak tőlünk az ügyfeleink, több árkategóriában, és ők választhatnak, hogy milyen stílusban, milyen komoly felszereltséggel és mennyi pénzért szeretnék megteremteni az éttermi és konyhai részlegeket. A tulaj pont bent volt, így megkértük, hogy vezessen körbe minket a konyhában, mert az éttermet mi magunk is szabadon megnézhettük. Bevitt minket a konyhába és természetesen azonnal szakmai szemmel néztünk mindent. A konyhai eszközöket, mikrókat, sütőket, hűtőket, főzőlapokat rendben találtuk, ám tettünk neki egy javaslatot, mert a konyhabútor nem volt a legjobb. Nem volt praktikus a kialakítása, kicsi is volt és nem is volt túl esztétikus.

Egyből ihletet kaptunk és spontán felvázoltuk a tulajnak, hogy mi hogy és mint képzelnénk el egy ideillő konyhabútort. Elmondtuk neki, hogy mely részeken nem kell akkora tér a szakácsoknak, oda például lehet még helye a konyhabútornak, magasságban is lehetne nagyobb, több rakodó rész kéne bele és rozsdamentes acélból lenne a legoptimálisabb az elkészítése. Erre a tulaj, csak annyit kérdezett: Tudnának adni egy névjegykártyát?konyhabutor-kapos

Mosolyogtunk és persze adtunk is neki egy névjegykártyát, amin a telefonszámunk és e-mail címünk is szerepelt a nevünk mellett. Azt mondta, hogy megnézi, hogy áll a költségvetésük és mindenképpen jelezni fog. Befejeztük az ebedét és elköszöntünk a tulajtól. 16 óra fele már csörgött is a telefon nálunk és a tulaj volt az. Szeretné átépíttetni a mi segítségünkkel a konyháját, vagyis a konyhabútor cseréje miatt hívott minket. Elkezdtük a közös munkát, ami jelenleg még folyamatban van. Szempont volt az is, hogy a kész, tányérra kikészített ételeket, legyen hova pakolni a pincéreknek. Sajnos ez a felület is nagyon kicsi volt, a földre vagy a mosogató szélére, vagy akár a tűzhelyre pedig mégse pakolhatnak.

Ezzel a kis sztorival többek közt nem csak a jó konyhabútorokra szerettem volna rávilágítani, hanem arra is, hogy meg kell látni a munkát, élelmesnek kell lenni és nyitott szemmel járni. Lehet, hogy épp ebédszünetünket töltöttük, de mégis sikerült a kellemes a hasznossal összehoznunk.