Étterem szokások, bukósisakok

food-878444_640Minden étteremnek megvan a maga szokása, hangulata, és persze a vendégköre is.

Emlékszem, mikor gyerek koromban még a szüleimmel vasárnaponként elmentünk a megszokott kis éttermünkbe ebédelni. Egész héten nem volt időnk semmire, nekünk a testvéreimmel iskola volt, ők pedig dolgoztak.

Anyámon láttam sokszor, hogy fáradt, és kimerült. Persze akkor ez ennyire nem érdekelt, mert kamasz voltam. Négyen voltunk testvérek, és hát mi fiúk, nem éppen a legjobb gyerekek voltunk. Szegény anyám sokszor mondta is, hogy megőszül, mire mi felnövünk. Sokszor hoztuk a szívbajt rá, vagy éppen a szomorúságot. Nem hiába, ahol három fiú van…a húgom pedig csak sok esetben hallgatott, mert azt látta jobbnak.

A szokott éttermünkben már ismertek bennünket. Emlékszem, szerettem azt a helyet. Még felnőttként néha visszamentem nosztalgiázni is, amíg le nem bontották.

Fa asztalok, helyes kis kockás terítővel, néhol piros, néhol zöld. Voltak külön fakkok is, mi általában egy ilyenbe ültünk, hiszen hatan voltunk.

Egyik alkalommal a szomszédos teremben valami összejövetel volt. Persze mi miután megettük az ebédet, kíváncsiskodni kezdtünk, és nézelődtünk befelé. Jobbnál jobb bukósisakok voltak az egyik félreeső asztalra téve. Azon gondolkodtunk, hogy de jó lenne megnézni őket, mikor is a hátunk mögött megszólalt egy hang: Ti meg mit kerestek itt? – Aztán hangosan kacagni kezdett. Öcsém szerencsétlen úgy megijedt, hogy akkorát sikított, hogy csak na. A szakállas fazon igyekezett megnyugtatni, de annyira megrémült, hogy elszaladt. Anyám, és apám érkezett oda, és nézett ránk rosszallóan, hogy már megint mibe keveredtünk. A férfi köszönt a szüleimnek, apámmal kezet fogott, és be is mutatkozott. Elnézést kért, és elmagyarázta a történteket. Nagy kő esett le a szívemről, hogy elmagyarázta a dolgot, mert így nem mi voltunk a hibásak. Persze így is kikaptunk otthon, hogy mit kíváncsiskodunk mi?

Jók voltak ezek a családi ebédek, igaz néha okoztunk meglepetést, vagy valami rosszaságot csináltunk, de együtt voltunk, és ezekre a sztorikra a mai napig emlékszünk mindannyian.