Egy jó hideg sör – vagy mégsem?

Múlt hónapban egy étteremben vacsoráztunk a testvéreimmel. Már régóta megbeszéltük, hogy hárman lányok kirúgunk a hámból, de végül egy szolid vacsora jött csak össze, mert Barbara, a legidősebb nővérem sietett, vissza kellett mennie a cégéhez dolgozni éjszakára. A vacsora kifejezetten finom volt, és a hely hangulata is tetszett, ezért mi Cilivel, a húgommal úgy döntöttünk, maradunk még egy kicsit, és beszélgetünk.

Gyalog voltam, az étterem csak pár utcányira van a lakásomtól, így a vacsora megkoronázásaképp rendeltem egy korsó sört. Az egyik kedvenc cseh márkám volt csapon, alig vártam, hogy belekortyoljak a hideg és szénsavas italba. Azonban csalódnom kellett. A sörben alig volt szénsav, szinte ihatatlan volt. Nem akartam jelenetet rendezni, de valahogyan kommunikálnom kellett az elégedetlenségemet, így szóltam a pincérnek. Nagyon udvariasan reagált, rögtön visszavitte az italt és kicserélte, de sajnos a sör nem lett finomabb. Ezért újra szóltam neki, hogy vigye vissza a sört. A mellettünk lévő asztalnál ülő úr, aki egyedül vacsorázott, meghallotta, hogy mi történt, és odaszólt nekem, hogy ne tegyek több kísérletet, ő tudja mi a baj. A CO2 palackkal van a probléma. Kedves kis öregúrnak tűnt, beszélgetésbe elegyedtünk vele. Nekem semmi fogalmam nem volt a sörcsapolásról, ő mesélte el, hogy a csapolt sörbe külön palackon keresztül kerül be a CO2, ami a vízzel lép reakcióba, így válik szénsavvá. A rögtönzött kémi óra alatt hirtelen az is világossá vált számomra, mi a különbség a szén-dioxid és a szénsav között. Az urat Bálintnak hívták, és azt is elmondta, lehetséges, hogy egy-egy alkalommal a CO2 palack selejtes lehet, így amíg nem cserélik ki a palackot, nincs értelme bíznom a sör minőségének javulásában. Mint kiderült, Bálint bácsi törzsvendégnek számít az étteremben, így, miután átült az asztalunkhoz Barbara helyére, hogy ne kelljen a nyakunkat kitekerni beszélgetés közben, magához intette a pincért. Megkérte, hogy a pultban dolgozó emberrel ellenőriztesse a palack állapotát, nem ereszt-e valahol, vagy ilyesmi. A pincér néhány perc múlva hálálkodva jött vissza, és elmesélte, hogy a probléma tényleg a gázpalackkal volt. Sajnos egyben azt is közölte, hogy mindig az adott palackot szokták újratöltetni, ami viszont ereszt, így nem tudják, honnan juthatnának gyorsan utánpótláshoz.  Bálint bácsi ekkor mindegyikünket meglepett. Elővette a telefonját, és egy mai kamaszt is megszégyenítő gyorsasággal kezdett valamit pötyögni rajta, majd a pincér felé fordította a képernyőt, amin egy CO2 palackokkal is foglalkozó weblap vált láthatóvá. A pincér még gyorsan hálálkodott egy sort, aztán Bálint bácsi telefonjával együtt eltűnt a belső helységben.

Amikor kijött az üzletvezető kíséretében, a telefonon kívül hozott egy üveg csodás vörösbort és három poharat. Mindketten az asztalunkhoz jöttek, a pincér felszolgálta a bort, az üzletvezető pedig elmondta, ezt hálája jeléül kapjuk (természetesen az érdem főként Bálint bácsié volt), mert noha a probléma aznap már nem megoldható, másnap reggelre már le is szervezte a CO2 palack kiszállítását.

Bálint bácsi nagyon örült a sikernek, elmesélte, hogy fénykorában egy kis sörözője volt a közelben, ahova rendszeresen kellett gázpalackot rendelni, ezért ilyen jártas a témában. Azt tanácsolta az üzletvezetőnek, hogy inkább tartson mindig két-három palackot az étteremben, amiket rendszeresen újratöltet, mert így ha az egyik meghibásodik, csak ki kell cserélni, és a probléma rögtön megoldhatóvá válik. Annyira belemerültek a társalgásba a technikai részletekről, hogy az üzletvezető is odatelepedett mellénk. Cili autóval volt, nem ivott alkoholt, az üzletvezető pedig, Norbi, felhasználta az üresen maradt poharat, és aktívan részt vett a bor fogyasztásában. Kedves embernek tűnt, még jó ideig velünk üldögélt, és később a szó is elterelődött a gázpalackokról, mindenféle más is szóba került. Láttam Norbin, hogy érdeklődve tekintget Cili felé, az este végén pedig elkérte a telefonszámát, a húgom egészen belepirult a jelenetbe, mi meg Bálint bácsival mosolyogva figyeltük őket.

Azóta minden héten egyszer bemegyek vacsorázni az étterembe, Bálint bácsi asztalához ülök, és az étkezés befejeztével rendelünk egy korsó jó hideg és szénsavas sört. Néha a húgomék is csatlakoznak hozzánk Norbival, úgy tűnik, jól alakulnak a dolgaik. Bálint bácsival azon szoktunk viccelődni, hogy egyikünk sem gondolta volna, hogy egy rossz CO2 palack ilyen gyümölcsöző kapcsolatokat szülhet.